painted by Soós Nóra

Milyen a home office egyszülősként? 

A közösségi médiumokban számtalan tanács kering arról hogyan dolgozzunk otthonról. Csoportokban vitatják meg a tagok, hogy kell-e sminkelni, érdemes-e csinosan felöltözni, és rengetegen posztolnak unaloműző foglalatosságokról. A szülőket – és különösen az egyedül nevelőket – ezek az egyébként szép és okos tanácsok néha inkább frusztrálják vagy bosszantják semmint erősítik. Nekik nemigen jut idejük kenyeret sütni, sőt néha még hajat mosni sem. 

Ha őket kérdezzük a távmunkáról óhatatlanul a gyerekekről és az iskolai feladatokról beszélnek.

Krisztián egy hétévessel

Krisztián értékesítés támogatással foglalkozik egy nagy biztosítónál, a kislánya hét éves, ők ketten egy család. Neki nem volt nehéz átállnia az otthoni munkára, mert mindent meg tud oldani online és telefonon. Szinte egész nap dolgozik (teljes állása van és egyelőre sok a feladat), de közben tanulnia kell az elsős kislányával, amit viszont egyáltalán nem könnyű megszerveznie.

Stratégiája a szigorú napirend. Nagyjából kétórás váltásban folyik a munka vagy a tanulás. Nincs TV-jük, ezzel nem lehet elütni az időt, azt is jól ki kell találni, hogy mivel foglalkozzon addig a kislány, amíg apa dolgozik. Általában festeget, vagy éppen valamilyen játékkal foglalja el magát, aztán két óra múlva váltanak és újra jön a közös tanulás.

Krisztián terhelése folyamatos, este és hétvégén is dolgozik. Nem kérdeztük, hogy mikor jut ideje a házimunkára, de valamikor, valahogy ezt is megcsinálja. 

Legfontosabbnak az időbeosztást tartja, meg azt, hogy időnként felálljon az asztal mellől, és lehetőleg hetente többször is sikerüljön fél órát a közös sétára vagy egy bringakörre kiszorítani.

Zsuzsi egy kilencévessel

Azzal kezdi a beszélgetést, hogy az egyik szomszédjuk napok óta légkalapácsol, átjáróház lett a háromemeletes társasházból, és most éppen víz sincs. (Szólt, de lehurrogták. Most van rá időm – tájékoztatta őt a szomszédja.) 

Közben mindketten otthon. Zsuzsi egy alapítvány munkatársa és nagyjából el is tudná otthonról végezni a feladatait, legalábbis van hozzá laptop, internet és telefon. Csakhogy mindketten az egyetlen számítógépet használják ugyanabban a legaktívabb nappali időszakban, legalább is így volna rá szükség. A harmadikos kisfiának fél 9 és délután 3 között szigorúan iskolaidő van, és ráadásul ő még túl kicsi ahhoz, hogy önállóan megértsen mindent, Zsuzsi bogarássza ki, mit kell tennie, ami néha órákig is eltart.

Eddig délelőtt tanultak, Zsuzsi délután dolgozott, most megpróbálják fordítva. Akárhogy is, annyi a feladat, hogy Zsuzsi esténként is dolgozik. Úgy érzi képtelenség tartani egy stabil napirendet (persze tudja, hogy jó volna), mert valami mindenképpen borul. Nincs énidő, nincs kikapcsolódás sem, mégis, mindezek ellenére mindketten pozitívan élik meg hogy ennyit lehetnek együtt.

Zita egy 10 és egy 12 évessel

Zita alig több mint egy hónapja kezdett területi képviselőként dolgozni egy olasz tulajdonú cégnél. Az első két hét folytonos rohangálással telt, ez később telefonos kapcsolattartássá lassult, és ami pár napja történt az még rosszabb: megkapta a felmondását. Persze azt mondták később újra számítanak rá.

Azóta besegít egy ismerősének, adatrögzítést vállalt, de ezt is inkább csak csinálgatja, javarészt éjszakánként, mert oda kell koncentrálni, ami napközben „felejtős”. Ezért nem igazán tudja tartani a határidőket.

A hatodikos kislánynak és a harmadikos kisfiúnak ugyanis még fogni kell a kezét, mert hirtelen mindannyian mélyvízbe kerültek. Zita felváltva tanul velük, közben félórákat lazítanak. A legnagyobb gond, hogy a gyerekek fizikálisan nem fáradnak le, így este nem tudnak elaludni hiába mennek ki néha a közeli Duna partra vagy az erdőbe.

Zita nem hiszi, hogy egyszerre helyt lehet állni ennyi feladatkörben, de azért ő is és a gyerekek is élvezik a kis lassulást, az emberibb, élhetőbb léptéket. (És csak zárójelben: boldogan eljárna dolgozni, ha lenne hová.)

Lotti egy tízévessel ezt írta

„Egy 10 éves kisfiú anyukájaként, egyedüli szülőként alaphelyzetben sem könnyű, de úgy, hogy szinte 1 hónap alatt omlott össze a hosszasan, és tudatosan felépített vállalkozásom és maradtam bevétel nélkül, még inkább reménytelennek tűnik a helyzetem. De minden nap fel kell kelni, hiszen minden nap jön a feladat, így helyt kell állni, itthon, „félállásban” (most) tanító néniként. A gyereknek sem könnyű, nem mutathatom azt, hogy nekem milyen nehéz, hiszen neki én vagyok a legfőbb támasza, nem láthatja, hogy anya milyen szomorú a jövőt illetően. Az elmúlt két hét azzal telt el, hogy megpróbáltam napirendet kialakítani az életünkben úgy, hogy közben anya is elkezdte itthon az önképzést (angol nyelvtanulás), a lelki béke helyreállításában pedig sokat segít a napi rendszeres jógázás. Megpróbálom a kialakult helyzet ellenére megélni a szépet és a jót, minőségi időt tölteni úgy a gyerekemmel, hogy közben körbenézek az álláspiacon is, már ha egyáltalán van lehetőség erre most.” 

Klaudia egy 3 és egy 10 évessel

Klaudia ügyvéd, egyéni vállalkozó, nagyjából eddig is otthonról dolgozott. Továbbra is van irodája, de oda már senki nem megy el. A tárgyalásokat elhalasztották, kirendelést már nem vállal, de ha valamivel kevesebbet is dolgozik, azért van munkája. Szinte mindent meg tud oldani online, pl. hivatalosan lehet szerződéseket kötni videó azonosítással is.

A különbség a korábbi időszakhoz képest leginkább abban van, hogy még hosszabbakra nyúlnak a napok. Mivel mindkét gyerek otthon van, csak alvásidőben tud koncentrálni, de akkor tudja megoldani a bevásárlást is. Szerencse, hogy a tízéves kislánya borzasztóan önálló, egyedül tanul a telefonján, de a kisfiút nagyon nehéz lekötni és főleg lefárasztani. Azt mondja, talán a legnagyobb gondja, hogy kitalálja mit főzzön és el se tudja képzelni, hogy hogy tud két gyerek ilyen sokat enni! 😊

Örülnénk, ha te is megírnád hogyan oldod meg a hétköznapokat.