INCORPORA SZTORIK ROVATUNKBAN AZON MUNKAVÁLLALÓKKAL, VAGY MUNKAADÓKKAL BESZÉLGETÜNK, AKIK AZ INCORPORA MAGYARORSZÁG PROGRAM SEGÍTSÉGÉVEL TALÁLTAK MEGOLDÁST ÁLLÁSUK, CÉGÜK, VAGY VÁLLALKOZÁSUK KAPCSÁN.

Bonyainé Horváth Noémi közvetlenül a vírushelyzet kirobbanása előtt talált állást a Drill Kft.-nél. Napi 6 órában dolgozik irodai asszisztensként. A munkáját leginkább kimutatások készítése, levelezés, iktatás, számlázás és az ügyfelekkel való kommunikáció teszi ki.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az Incorpora Programmal és a Diverzitás Alapítvánnyal?

– 2015 óta a gödöllői Fészek Nagycsaládosok Egyesületében önkéntesen adománykoordinációval és programszervezéssel foglalkozom. A Fészek és a Diverzitás Alapítvány is a gödöllői Civil Házban működik és itt ismertem meg Csapó Beatrixot az alapítványtól. Sokáig főállású anya voltam és amikor megért bennem a gondolat, hogy szeretnék visszakerülni a munka frontjára, tőle kértem segítséget. Ő mutatta meg, milyen felületeken keressek állást és segített egy profi, a mostani elvárásoknak is megfelelő önéletrajzot és motivációs levelet készíteni.

– Hová tartasz, mik a terveid, céljaid?

– Főállású anyaként fontosnak tartom, hogy továbbra is sok időt tudjak tölteni a gyerekeimmel és aktívan részt vegyek a mindennapjaikban, ezért ez az irodai állás a 6 órás munkaidővel ideális számomra még jó pár évig. Úgy érzem, most jó helyen vagyok, egy jó csapat tagjaként. A fő célom pedig ebből következően az, hogy megtartsam ezt a remek állást,  a régi tudásomat újra felélesszem és új dolgokat tanuljak.

– Hogyan érintette a munkádat a koronavírus okozta helyzet?

– A kommunikáció nagy részét személyes megbeszélések helyett emailen és telefon végezzük. Elmaradtak a találkozók,  nagyobb tárgyalások, kávézások, ebédek. Mindenkivel tartottuk a 1,5 m távolságot és rajtunk kívül mindig maximum plusz egy ember tartózkodhatott az irodában. Folyamatos fertőtlenítés, védőfelszerelés használat lépett életbe. A napi postázás is megfelelő védőfelszerelésben, maximális körültekintéssel történt.

– A karantén milyen változtatásokat, lépéseket hozott a munkádban, illetve mentálisan és fizikailag a munkavégzés során?

– Mivel én pont a vírus kitörése előtt helyezkedtem el, sokat vívódtam azon, hogy nem lenne-e okosabb otthon maradni és nem kitenni lehetséges veszélynek a családomat azzal, hogy bejárok dolgozni minden nap.

Közben folyamatosan ott munkálkodott bennem az is, hogy szeretek dolgozni, jó állást találtam és nem akarom elveszíteni. Ennél a cégnél én az üzemeltetési részlegen dolgozom, ahol folyamatos a fizikai mozgás. A párom élelmiszer-szállító – neki is mennie kellett. A gyerekek felügyeletét felváltva kellett megoldanunk. Egymáshoz képest fordított ritmusban éltünk: ahogy hazaértem, ő ment aludni, mivel éjszaka dolgozott, szállított. Kemény időszak volt, de a munkáltatóm mindenben partner volt. Ha később értem be, vagy bármi közbejött abszolút megértőek voltak, hiszen tudták, hogy nem marad elvégezetlenül a munka.

A sok maszkhasználat és fertőtlenítés megviselte a csapatot. A személyes kommunikáció hiánya miatt személytelenebb, távolságtartóbb időszak volt.

Lassan kezd csak visszaállni a régi kerékvágásba a munka folyamata, de remélem, belátható időn belül rendeződik.